Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy szöveghallgatás nélkül egyetlen nyelvóra sem ér egy fabatkát sem. A diákok számára mégis ez a legnagyobb mumus.
Vajon miért? Mert a legtöbben úgy szeretnék érteni az idegen nyelvű szöveget, mint a saját anyanyelvüket. Szóról-szóra. A legveszélyesebb vállalkozás pedig ilyenkor a hallott szöveg lefordítása! Sokan gondolják úgy (tanárok is), hogy nagyobb biztonságot ad a diáknak, ha minden mondatot lefordít, megért, és úgy válaszol az esetleges kérdésekre.
Ennek egy nagy hibája van. Képzeld el, hogy állsz a müncheni pályaudvaron és Hamburgba szeretnél utazni. A vonatod késik, és emiatt másik vágányra érkezik. A hangosbemondó elmondja, mikor és hova, a többi szerelvény érkezési/indulási idejével együtt. Ha te a peronon állva le akarod fordítani az összes mondatot, amit hallasz, akkor vagy lemaradsz a vonatodról, vagy Kölnben kötsz ki. Számodra csak két kérdés fontos: a mikor és a hova. Nem az a kunszt, hogy megértsd az összes mondatot, hanem az, hogy kiszűrd belőle a számodra fontosat!
Természetesen a hallási utáni értésnek is több fajtája van: a fentihez hasonlóak, ahol egy-két információra van szükség; ahol egészében kell a szöveget megérteni, és kérdésekre válaszolni, vagy olyanok, ahol a szöveget hallgatva ki kell egészíteni a leírt változatot.
Egyben azonban mindegyik közös: mindig arra kell csak koncentrálni, ami a feladatod. Nem kell az egészet szóról szóra megérteni. Nem azért mert ez a vizsgakövetelmény, hanem mert amikor a sporthíreket hallgatod, megjegyzed a Forma-1-ről szóló részt, de csak fél füllel figyelsz az asztaliteniszre (vagy fordítva). Mert a te fejed se káptalan!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.