Mégiscsak hétvége van, ha ez a napi teendőinkben annyira nem is látszik... Ennek megfelelően könnyedebb műfajra szavaznék. Ne görnyedjünk tesztek felett, inkább kapcsolódjunk ki egy kicsit.
Tény, ami tény, német nyelvű előadók az anyanyelvükön nem lettek túlzottan sikeresek, már ami a slágereket illeti. Van persze jónéhány zenekar vagy énekes, akik angol dalaikkal szép karriert tudhatnak a magukénak, és sokan nem is sejtik róla/róluk hova valósiak. Többek között ezért is szerettem Falcót, aki keverte a két nyelvet és még a stílusokat is időnként. Marlene Dietrich óta azonban nem sok német dalt ismert a nagyvilág.
Létezik azonban egy zenekar, ami nem annyira német, de ezen a nyelven (is) szerepel. Énekesnőjük azonban jól ismert itthon, hiszen a "mi" Gryllus Dorkánkról van szó, aki pláne a "mi" Gryllus Vilmosunk lánya.
Dorka a berlini RotFronttal lép tehát fel, erősítve az Emigrantski Raggamuffint, ahogy saját magukat definiálják. Hallgasd meg a Krawall und Remmidemmit (Zenebona és hangzavar - szabad fordításban), és kiderül lehet-e németül énekelni. Egy magyar színésznőnek, egy magyar és egy orosz zenész társaságában, kicsit szlávos, kicsit klezmeres, de mindenképpen színes stílusú zenéjére.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.